 |
A gyors technológiai fejlődés korában a mérnöki tudományok egyik legnagyobb kihívása, hogy egyszerre őrizzék meg a múlt értékeit, és teremtsenek alapot a jövő számára. Ez az ellentmondás különösen érzékenyen mutatkozik meg a műemlék épületek esetében. Az interjúban Oloke professzor arról beszél, miként formálják át a digitális technológiák – különösen a digitális ikrek – azt, ahogyan ezeket az épületeket megértjük, megőrizzük és a modern használathoz igazítjuk. |
| Professor of Civil Engineering, Head of School of Engineering and the Built Environment, Anglia Ruskin University, UK |
Miért különösen nagy kihívás ma egy műemlék épület felújítása?
A műemlék épületek sajátossága, hogy miközben meg kell őriznünk őket, ugyanúgy öregszenek, mint bármely más szerkezet. Sok közülük rendkívül régi, ami önmagában is összetetté és jelentős körültekintést igénylővé teszi a beavatkozásokat.
A fő kihívás abban rejlik, hogy a történeti értékek megőrzése mellett az épületeket a mai igényekhez is igazítani kell. A modern technológiák ugyanakkor új lehetőségeket nyitnak arra, hogy ezt biztonságosabban és hatékonyabban tegyük.
Miben nyújtanak többet a digitális ikrek a hagyományos módszerekkel szemben?
A hagyományos megközelítések gyakran feltételezésekre épülnek, mivel nem mindig áll rendelkezésre teljes körű információ arról, hogyan épültek eredetileg ezek a szerkezetek, és hogyan reagálnak a változtatásokra.
A digitális ikrek ezt a bizonytalanságot jelentősen képesek csökkenteni. Az épület virtuális modellje – az anyagtulajdonságok és a rendelkezésre álló adatok alapján – lehetővé teszi, hogy különböző beavatkozásokat szimuláljunk és előre lássuk, hogyan viselkedne a szerkezet. Ez sokkal megalapozottabb döntéshozatalt tesz lehetővé a valós felújítás során.
Ráadásul később sem veszítik el a szerepüket: szenzorokkal összekapcsolva folyamatosan követhetik az épület állapotát, és valós idejű visszajelzést adnak róla.
Mi jelent nagyobb kihívást: a történeti értékek megőrzése vagy az új funkciók bevezetése?
A történeti értékek megőrzése sokszor nehezebb feladat, mert gyakran nagyon kevés dokumentáció áll rendelkezésre – előfordul, hogy szinte semmi. Ilyenkor a szakmai tapasztalat és a hasonló példák elemzése segíthet az értelmezésben.
A másik oldalon a modern technológiák alapvetően új épületekre lettek optimalizálva, ezért a történeti szerkezetekhez sokszor adaptálni kell őket. A két szempont összehangolása komoly szakértelmet és kockázatkezelési tapasztalatot igényel
Alkalmasak-e a történeti épületek a modern használatra?
Igen, bár ez gyakran jelentős költségekkel jár. Sok műemlék épületet nem a mai elvárások – például hőszigetelés vagy szellőzés – szerint terveztek, így a korszerűsítés komoly beruházást igényelhet.
Ugyanakkor ezek az épületek gyakran kivételesen jó szerkezeti minőséggel rendelkeznek. Sok közülük rendkívül tartós anyagokból készült, amelyek akár évszázadokig is megmaradnak. Ezért a felújítás hosszú távon megtérülő befektetés lehet, hiszen megfelelő karbantartással és fejlesztéssel továbbra is használhatók maradnak a jövő generációi számára.
Mi motiválta a konferenciánkon való részvételre, és hogyan látja a jövőbeli együttműködést?
A konferencia témája rendkívül izgalmas és sokrétű volt, ami már önmagában is vonzóvá tette a részvételt. Emellett kiváló lehetőséget adott arra is, hogy más területek szakembereitől tanuljak.
Úgy látom, egyre nagyobb jelentősége van a multidiszciplináris kutatásoknak, amelyek a finanszírozó szervezetek számára is kiemelten fontosak. Ma azok a legértékesebb projektek, amelyek különböző tudományterületeket és nézőpontokat integrálnak, nem pedig elkülönítve kezelik őket.
A konferencia is ezt a szemléletet tükrözte, ahol a mérnöki megközelítés, az emberi tényezők, a Lean gondolkodás és a digitális innováció természetes módon kapcsolódnak össze. Ez erős alapot teremt a jövőbeli együttműködésekhez. Az igazi kihívás – és egyben lehetőség – ezeknek a nézőpontoknak az összehangolása nagyobb kutatási projektekben, ahol a műszaki, emberi és szervezeti dimenziók valóban egységben tudnak fejlődni.
Cs.K.